Majka 90-es évekről nosztalgiázó dala számomra önmagában is borzalom, de nyilván hatalmas irónia az egész dal egy olyan korszakról, amit szerintem a popzene tekintetében le lehet húzni a WC-n. Fiatalkorom legszebb évei voltak ezek, de a 80-as évek ikonikus popzenekarainak és slágereinek nyomába nem értek a következő évtized popdalai. Talán még 1992-ig kifutottak azok a vonalak, amik a legendás 80-as évekhez tartoztak inkább, de utána eléggé gyászos időszak következett a popzenében.
Nem így a rockzenében. Rengeteg iszonyúan jó, modern megközelítésű zenemű készült ebben az időszakban, a dallamos rocktól egészen a brutál metálig. Ezen tíz évből választottam ki tizenöt – számomra fontos dalt. Bizonyára nektek is van saját kedvencetek, kommentben nosztalgiázhatunk közösen.
Midnight Oil – The Forgotten Years (1990)
Az évtized első évében kicsit nehéz volt egy olyan dalt találni, ami tényleg közel állt hozzám, mert az igazat megvallva, ebben az évben én még javában a Depeche Mode és kb. Madonna bűvöletében voltam, de ez az ausztrál banda kijött a Blue Sky Mining albummal, amin több populárisabb dal volt, kétségtelenül a rockzene köntösében. A zenekarnak volt pár jó száma, a 20.000 Watt R.S.L. best of albuma rendszeresen pörgött a walkmanemben iskolába menet.
Guns ’N’ Roses – Estranged (1991)
A rock zene non-plus-ultrája számomra ez a dal, mely majdnem tíz perces hosszúságával is egy ezerszer meghallgatott dal. Ebben a dalban szerintem minden egyben van: az összes hangszer, az ének, a mondanivaló, és a hozzá készült videoklip is hatalmas élmény számomra a mai napig. A Guns ’N’ Roses amúgy is meghatározó része zenei életemnek, így nem csoda, hogy felkerültek erre a listára.
Faith No More – Caffeine (1992)
A Faith No More a „Live at the Brixton Academy” albummal robbant be az életembe, amit aztán az ikonikus – és a koncertlemez alapjául szolgáló – „The Real Thing” megismerésével pörgettem még tovább. Valahol sajnálom, hogy azt a vonalat nem lehetett tovább vinni, de kockázatos is lett volna talán. Az 1992-es Angel Dust viszont megint egy olyan dolgot tett le az asztalra, amit másnak nem sikerült. Egy rendkívül összetett mestermű az album szerintem, különlegesebbnél különlegesebb dalokkal. Választásom erre a dalra esett, de simán van az albumon négy-öt szám, ami legalább ilyen jó.
Aerosmith – Amazing (1993)
Az Aerosmith szerintem a legnagyobb sikereit a modern korszakban a Get a Grip albummal érte el, amin olyan klasszikusok voltak, mint a Livin’ on the Edge, a Crying, vagy éppen ez a dal. Kedves, fülbemászó dallamok, szórakoztató videoklippek tették emlékezetessé a csapat munkásságát.
Sepultura – Propaganda (1993)
Dallamos után hörgősebb. A Chaos A.D. is korszakalkotó lemezre sikeredett, aminek szinte minden dala imádható, darálható. Amatőr gitárosoknak (mint én) kötelező darab a gyakorlásra. A nyers erő, ami a zenéből sugárzik a Metallica klasszikusabb korszakának lendületét viszi tovább. A zenekar következő albuma, a Roots is remek darab, kiváló megújulási kisérletekkel és energiával.
Alice in Chains – Nutshell (1994)
Egy kicsit csalok, mert a grunge zenekarok dalai közül akkor nem ez volt a kedvenc zenekarom és dalom, de az is fontos, hogy utólag- akár huszonöt évvel később – mi marad meg bennem. Ez a dal nekem most már jóval többet jelent, mint mondjuk a Smells Like Teen Spirit. Az Alice in Chains Jar of Flies EP-je számomra egy nagyon kellemes, és abszolút időtálló utazás, ajánlom mindenkinek.
Therapy? – Stop It, You’re Killing Me (1994)
Tudom, hogy ez a zenekar nem egy nagy eresztés sokak szemében, de a Troublegum album is azon ritka alkotások közé tartozik szerintem, aminek minden dala jól sikerült. Rövid, ütős kis darabok, a világ legegyszerűbb hangszerelésével és riffjeivel. Itt is nehéz volt a választás, hogy egy ennyire jó albumról melyik dalt válasszam ki, hát legyen ez a viszonylag dallamosabb darab.
No Doubt – Spiderwebs (1995)
Az esélyegyenlőség jegyében női énekessel kiálló zenekarok is kerüljenek fel a listára. Gwen Stefani csapata egy fiatalos, lendületes, bulis színfoltot hozott a rockzene világába. Bár a „Just a Girl” volt a nagy kedvencem, jöjjön ide most inkább egy másik bulizós szám, ami szerintem simán megállja ma is a helyét.
Tankcsapda – Legyen köztünk híd (1995)
Egyetlen magyar zenekarként számomra a Tankcsapda jelentette a kilencvenes éveket. Bár nálam a klasszikus korszak az Ember Tervez albummal be is zárul, utána még az Eleven-t elhallgatgattam, de az azutáni anyagok már számomra közömbosek, nem tudtam velük azonosulni. Nem egy klasszikus Tankcsapda dalt választottam, talán pont azért, mert ebből is kiderül, hogy a zenekar a nagy slágerei mellett is remek dalokat tett le az asztalra.
Metallica – Hero of the Day (1996)
Bizonyára sokan megköveznek, amiért nem az Enter Sandman vagy a fekete album bármelyik dala áll itt – állhatna. A Metallica hőskorszaka vitathatatlan, engem is teljesen elragadott, imádtam. Mégis a fekete album után nagy útkeresés kezdődött. Számomra már nem jelent túl sokat a zenekar mostani felhozatala, de a Load dalai érdekes irányba terelték a metálzene királyait. Ez a dal inkább a lelkesedésért és a kísérletezésért került fel nálam a listára, természetesen a nyolcvanas évek Metallica számaihoz ez már nem hasonlítható.
Smashing Pumpkins – Tonight, Tonight (1996)
Nem mondom, hogy a Smashing Pumpkins nem volt néha baromira idegesítő az MTV-n akkor, az alter-vonal azért nem volt a szívem gyöngye, de sok dalukat hallgatom ma szívesen. Slágereik mind felkerülhetnének erre a listára, érdekes színfolt a zenekar rockzenei palettán.
Foo Fighters – Everlong (1997)
Nem igazán szeretem a Foo Fighters-t, de ez a dal nagy kedvencem volt a megjelenésekor, és most is. Igen kellemes, kicsit szomorkás hangulat, jól felépített dinamika, mégis egyszerű riffek jellemzik ezt a dalt.
Garbage – Special (1998)
A Garbage is úttörő volt számomra a populáris alternatív rock világában. Garbage 2.0 albumuk egy újabb példája annak, amikor nem csak a slágerek visznek egy albumot, hanem bármit elindíthatsz, az rohadt jó lesz. A korábbi albumon szereplő Queer is már teljesen egyedi világot tárt elénk, de ez az album egy főnyeremény, a mai napig szívesen hallgatom.
Korn – Got the Life (1998)
Egy csodálatos zenekar a Korn, ami pár év virágzás után sajnos már nem találja meg a helyét a mai világban. Ez a korszak volt számukra a csúcs, vitathatatlan. Szerintem a Follow the Leader és az Issues volt az a két album, ami a modern metál zene kvintesszenciája, náluk jobban senki nem emelte át ezt a műfajt az ezredfordulón. A kiválasztott dal a zenekar legdiszkósabb száma, szerintem még ma is nagyot üt.
Red Hot Chili Peppers – Scar Tissue (1999)
A legnagyobb kedvencem ma az eddigi zenekarok közül a Red Hot Chili Peppers. Ne felejtsük el, hogy igazi berobbanásuk a 90-es évek elején megjelent Blood Sugar Sex Magic volt, ami kétség kívül korszakalkotó album volt a Give it Away-jel, az Under the Bridge-dzsel. Én mégis az évtized utolsó évében megjelent, idén húsz éves Californication albumról választottam dalt, mivel ez volt az első jele annak, hogy a 90-es évek nagy részében gyengélkedő zenekar magához tért. A Californication utáni albumok a 2000-es években pedig még ennél is magasabbra szárnyaltak, de az már egy másik évtized, az már egy másik történet.
Nyilván sokak értetlenül álltok azelőtt, hogy erre a listára hogyhogy nem került fel a Soundgarden, a Nirvana, a Pearl Jam, az INXS, és még sokan mások. Talán azért, mert akkor ez a lista soha nem érne véget. Szerintem rengeteg jó és meghatározó zene volt ebben az évtizedben, ami segített minket átlendíteni a Scooter és az Ámokfutók okozta traumán.
