A 80-as években és korábban születettek még bizonyára emlékeznek arra, hogy nyugati autót sokszor csak magazinokban, filmekben láthattunk, vagy nyaralás alkalmával, amikor a Balaton melletti kempingek megteltek a holland, NSZK és osztrák turisták autóival. Megcsodáltuk, körbejártuk őket, megnéztük, mennyivel mennek (azaz leolvastuk a kilométeróra skálájának a tetejét…), és álmodoztunk. Ez a bejegyzés ennek állít emléket. Nem a csúcskategóriákról lesz szó (persze nekünk ezek is csúcskategóriásak voltak), de ne keresd a Lamborghini Diablót, a Ferrarikat, Porschékat, stb., hanem főleg az egyre nagyobb számban hazánkba csordogáló hétköznapi autókat. Ízlések és pofonok, sokan sokkot fognak kapni, hogy például nem lesz a listán a Golf II, sajnálom. Szintén ne számítsatok semmilyen szakmázásra, csakis kinézetre, benyomásokra, és emlékekre. Persze kommentben szívesen elolvasom, hogy neked mik jutottak eszedbe a témáról.

Renault 5

Bár az első generáció, az igazi Renault 5 már 1972-ben megjelent, számomra mégis a nyolcvanas évek sztárja ez az autó. Autóverseny kedvelő nevelőapám mutogatta az Autó-motorban Ferjáncz Attila képeit és történeteit a kis Renaultban, ami számomra a legmenőbb kocsi volt a nyolcvanas évek derekán. Az 1984-ben kijövő második generáció méltó folytatása volt a klasszikusnak, de azért az etalon mégis csak az első generáció. Egy kedves ismerősömnek sikerült később rátenni a kezét egy GT Turbóra, de sajnos a folyamatos meghibásodás után megszabadult tőle.

Mercedes E-osztály W123

Szintén egy olyan modell, ami már a hetvenes években debütált, de a dinnyés Merci sokaknak a megtestesült nyugatot jelentette a vasfüggöny keleti oldalán. Gyakorlatilag a nyolcvanas években ez volt A Mercedes. A korábbi, történelmi darabok inkább a TV-ből voltak ismerősek, mint a W114, vagy Bobby Ewing 380SL-je. Ezt a modellt 1986-ig gyártották, és valószínűleg zöld, sárga és fehér színekben jelenik meg előttünk, ha megpróbálunk rá visszaemlékezni.

Toyota Corolla

Van néhány autó a listán, ami szerintem érthetetlen lesz sokaknak, hogy hogyan kerülhetett rá, főleg úgy, hogy nagy klasszikusok fognak hiányozni, de amint a bevezetőben írtam, személyes emlékek és vélemények láthatóak a cikkben. Ilyen például a Toyota Corolla E90 Lifback, ami 1987-től mutatta be bevállalóan dögös hátsó felét az óriási, lekerekített lámpatestekkel. Nekem valamiért nagy kedvenc volt.

Nissan Bluebird Hatchback

1986-ot datál az a Nissan, ami számomra egy nagyon kellemes gyerekkori emléket idéz fel. 1988-ban vagy 1989-ben, az orfűi kempingben egy kis füzettel jártam végig a teraszos kialakítású kemping szintjeit, és felírtam, milyen autókat láttam, és húztam a strigulákat, hogy miből mennyi volt. Mondanom sem kell, nyugati autók általában holland turistáké voltak. Akkor találkoztam több Bluebird-del, és valami nagyon megfogott benne. Nagy volt, modern volt, a lámpái rabul ejtettek, ahogy kiemelkedtek a hűtőrács síkjából.

Ford Sierra

Talán az egyik leggyakoribb autó volt emlékeim szerint. Két típus is elterjedt, bár mindkettő hivatalosan az MK1 generációjához tartozott. Nekem a kisebb lámpatestes, hűtőrácsos változat számít a klasszikusnak. Valamiért úgy rémlik, hogy ebből aztán tényleg annyit láttam, hogy egy idő után már szinte nem is számított nyugati autónak számomra. Aztán egyszer csak eltűntek az utcákról. 1993-ig készült a típus.

Chevrolet Camaro

Sokat gondolkodtam, hogy melyik amerikai autót válasszam ki, bár nem titok, hogy ez az évtized nem az amerikai autógyártás csúcspontja. Az előző, fenomenális Camaro gyártása még átlógott a 80-as évekbe, egy-két 70-es évekbeli hodály is még kifutott az évtized elején, és aztán ott volt K.I.T.T., azaz a Pontiac Firebird Trans Am, a Chevrolet Corvette, de remek SUV-ok is készültek ekkor, én mégis a Camaro-t választottam. Talán azért, mert ez az egyetlen modell, ami méltón csengette le a 60-as, 70-es évek hőskorát a 80-as évek cukorvilágának köntösében. A fényszórók egyediek és merészek, a karosszéria őrzi a retro klasszikusokat, és hátulról is tetszetős. Persze erről nem mondható el, hogy egyáltalán csak láttam volna élőben a 80-as években, de ettől még nagyon sokáig ez volt a kedvenc amerikai autóm. 1982 és 1992 között készült ez a típus.

BMW 3 E30

Ha a dinnyés Merci volt A Merci, akkor az E30 volt A BMW Magyarországon. Egy szerényen elegáns modellnek találtam, és nyilván egy Zsigához képest egy high-tech kütyü volt, mégis diszkréten magasodott a társai fölé.

Audi 80 B3

Újabb magyarázkodással kell kezdeni, hogy miért nem a Quattro áll a listán, hát azért, mert nekem ez jobban tetszett. Bár az igazi kedvencem az 1991-től gyártott B4 verzió, mégis ez alapozta meg annak formavilágát. Nekem mindenképpen formabontónak számított, annak ellenére, hogy egy rendkívül letisztult vonalvezetésű, markáns autó. A fényszóró és a hátsó lámpatest is erőt sugároznak, egyértelműen álomautó volt számomra.

Lancia Delta

A Quattro hiányát pótolja akkor egy másik rallye-kalsszikus, a Lancia Delta Integrale alapja. 1982-ben jelent meg először a modell, de az 1986-os arcfelvarrás tette az egyik legmarkánsabb autóvá valaha. Első találkozásom vele egy kétoldalas külföldi újsághirdetés volt, amit édesanyám mentett ki a munkahelyén egy magazinból, és vitrines szekrényem hátulját díszítette. Legyen ez az én Golf II-pótlékom is egyben, formavilágát illetően talán azt idézi.

Ford Escort - harmadik generáció

Hosszú időn át ez volt számomra A külföldi autó. Most ránézve már igencsak primitívnek tűnik, de az 1980 és 1986 között gyártott harmadik generáció akkor bizony fényévekre volt a Wartburgtól és társaitól. Az eggyel későbbi generációnak sincs oka a szégyenkezésre, de nekem ez lesz a klasszikus Ford Escort.

Ha szívesen olvasnád további bejegyzéseimet, kérlek lájkold Facebook-oldalamat.