A 90-es évek ikonikus filmekkel ajándékoztak meg minket. Több olyan alkotás is született, amik számomra csak később, akár csak felnőttként váltak igazi kedvenccé. Kétségtelen, hogy ha egy régebbi filmet van kedvem nézni, akkor biztos, hogy ebből az évtizedből választok. Igyekeztem a legjobbakat kategóriákra bontani, amik között persze lehetne átfedés, de a cél inkább az volt, hogy minél több remekművet felsorolhassak. Jöjjön tehát 27+2 alkotás, amit bármikor szívesen újranézek.
Akció
1. hely: Die Hard 3. Az élet mindig drága (1995.)
Az egyik legnehezebb kategória, hiszen talán ez a műfaj volt a legerősebb a kilencvenes években. A Die Hard sorozat első három része gyakorlatilag az akciófilmek alapműveinek számíthatnak, és bár sokaknak az első rész az etalon, nekem a harmadik rész az, amit tényleg századik alkalommal is szívesen megnézek. A sztori és a karakterek már tényleg kiforrott, kilencvenesévekbeli rosszarcok. A filmet az első percétől az utolsóig átjárja az akció, az izgalom. Semmi sallang, mindössze félpercnyi romantika jut csak a végére, ezt leszámítva csak pörög és pörög. Bruce Willis pályájának egyik csúcspontja ez a szerep és ez a rész, de Jeremy Irons mellett sem mehetünk el. Az effektek nem nyomják agyon a párbeszédeket, klasszikus autós üldőzések, minden, amit a műfaj megkíván. Nincs morális gondolkodnivaló, csak szórakozás. Szinkron: 5*
2. hely: Die Hard 2. Még drágább az életed (1990.)
A repülőtér remek helyszín a kalamajkához, non-stop akció, mindig egy újabb csavar a történetben, jó dumák.
3. hely: Holtpont (1991.)
Patrick Swayze mindent jóvá tett ezzel a filmmel, amit korábban ártott a férfiaknak.
Sci-fi
1. hely: Mátrix (1999.)
Nagy volt a dilemma, hogy a Terminator 2. vagy a Mátrix volt-e rám nagyobb hatással, és bár gyerekként biztos, hogy sokkal jobban rajongtam Arnie-ért, 20-30 év távlatából már a Mátrix adta a maradandóbb élményt. A kilencvenes években még aktív mozilátogató és filmnéző voltam, de a Mátrix olyat adott, amit korábban semmi, és talán azóta sem. Noha láttam a bemutatóját a film előtt, de nem voltak különösebb elvárásaim a filmet illetően. Amikor viszont megnéztem, csaknem a beleragadtam a székbe. Nem szoktam a filmek után a pajtikkal nagyokat sztorizgatni, meg kivesézni a remekműveket, de ez olyan volt, amiről beszélni KELLETT! Az effektek már lerágott csontnak számítanak, de akkor igencsak odavágtak. A történet, a színészek, az a furcsa zöld szín, a melankólia, a zene, Neo, Trinity- WOW! Imádtam minden egyes jelenetét, és a filmletöltések hajnalán rongyosra néztem a 2CD-s angol nyelvű kiadást, aztán az egész film szövegét pedig leírtam egy füzetbe…
2. hely: Terminator 2. (1991.)
Az első komolyabbnak számító filmes trükkök, remek akciójelenetek, igazi adrenalinbomba a 90-es évek elején, na és persze a You Could Be Mine.
3. hely: Az ötödik elem (1997.)
Szenzációs univerzum, európai megközelítés, első osztályú zene, bevállalósan bugyuta – imádni való.
Krimi
1. hely: Szemtől szemben (1995.)
Amikor a film kijött, nem igazán foglalkoztam vele, de az ezredforduló után nagyon beleszerettem ebbe a filmbe. Különleges hangulatú, már-már a túl lassú film határait súrolja, de mégis kellemesen, néha viszont nyomasztóan szórakoztató. A nagy páros De Niro és Pacino játékáról már sokan zengtek ódákat, de én mindenki másról is csak elismerően tudok beszélni a filmben: Ashley Judd, Tom Sizemore, Danny Trejo, Val Kilmer, John Voight, és mindenki más is a lehető legtöbbet hozta ki magából, hogy egy hiteles filmet kaphassunk. A klasszikus „nem is tudom, kinek szurkoljak” esete a film, de talán mindenki számára kielégítő a film befejezése. A zene mellett sem mehetünk el, hiszen Terje Rypdal, vagy akár Moby kiváló választás voltak a képi világ mellé.
2. hely: Casino (1995.)
Pörgős, aljas, epikus, szenzációs dinamika, kiváló kellékek és képvilág, szórakoztató három órányi történelem.
3. hely: Célkeresztben (1993.)
Clint Eastwood és John Malkovich jutalomjátéka.
Sötét (humor vagy noir)
1. A Ravasz, az Agy, és két füstölgő puskacső (1998.)
Szerencse, hogy a Blöff már 2000-ben jött ki, mert nehezebb lenne a választás, de így jöhet a Baltásék története az első helyre. Ehhez is kellett idő, míg elfoglalta szívemben a helyét a film, de bizonyára meg kell érni hozzá. Kínosan európai, nevetségesen angol, családiasan röhejes. A szinkron csillagos ötös, bár angolul nézve is szenzációs élmény. Bolond karakterek, lehetetlen helyzetek és minden porcikájában szórakoztató mű szerény képi világgal, a pályája elején lévő Statham és Vinnie Jones. Mindenki rohadt rossz arc a filmben, reméljük azért nem ilyen sötét hely ez a London…
2. hely: Trainspotting (1996.)
Choose life – naná! Kit ne ejtett volna rabul a skót srácok balekoskodása, a király zene és Ewan McGregor?
3. hely: Gattaca (1997.)
Egész más fajta sötétség, az igazi noir, szomorú és nyomasztó történettel, mégis reménnyel tölt meg és elrepít.
Romantikus
1. hely: Notting Hill (1999.)
Szintén egy darab, amit vetítésekor messze elkerültem, de az idő igencsak megszépítette, és bármikor szívesen megnézem, ha adják. Kedves angol karakterek, a szokásos lehetetlen történet, bénázás, Stohl Buci klasszikusan jó szinkronja. Az a tipikus „de lennék ebben a baráti társaságban” feeling.
2. hely: Titanic (1997.)
Giccses, de magával ragadó mesés, kikerülhetetlen klasszikus.
3. hely: Micsoda nő (1990.)
Óriási love story a 90-es évek elején, jó popzenével, kellemesen tocsogós történettel.
Thriller
1. hely: Hetedik (1995.)
A film, amit kiadásakor eszem ágában nem volt megnézni, azt sem tudtam, ki az a Brad Pitt, de azt tudtam, hogy a csajok mind odavannak érte. Pár év múlva viszont elkerülhetetlen volt a film megnézése, amit persze azóta rengetegszer megismételtem. Az első igazi „fordulat a film végén” esete (na jó, Keyser Soze a Közönséges bűnözőkben már egyet villantott pár hónappal korábban), amitől leesik az állunk, és nem tudunk napirendre térni. Máig is borzongató, kegyetlen, gusztustalan, mocskos, és mégis emberi. Blaskó Péter szinkronja John Doe-ként pedig gyakorlatilag a magyar szinkron egyik mérföldköve (NYOMOZÓ ÚR!!!)
2. hely: Twin Peaks – Tűz, jöjj velem (1992.)
Legfőbb erénye, hogy életben tartotta a Twin Peaks ethoszt, de amúgy kínosan nyomasztó és mélységesen szomorú.
3. hely: Arlington Road (1999.)
Spoiler nélkül nincs értelme méltatni…
Vígjáték
1. hely: Keresd a nőt! (1998.)
A kilencvenes években futottak be a Jim Carrey, Adam Sandler, Ben Stiller fémjelezte „nem illik szeretni” karakterek és fingós poénos filmek, de nekem ezekkel semmi gondom nem volt, és nincs is a mai napig. Mindegyiktől megvan a kedvencem, de a választás most Mary történetére esett. Imádtam a zenéjét, Ted bénaságát, Matt Dillont, az olcsó poénokat. A Farelly-testvérek egyik legszebb gyöngyszeme. Szafaládé!
2. hely: Dumb és Dumber (1994.)
Újabb Farelly remek, még trágyább poénokkal, a korszak egyik legprimitívebben legszórakoztatóbbja.
3. hely: Amerikai pite (1999.)
A tini-vígjátékok Szent Grálja, a buli életérzés alapköve. Kedves szereplők, bájos romantika.
Dráma
1. hely: Amerikai szépség (1999.)
Akár lehetne a kategória neve az „Oscar-díjasok” is. Nagyon fel kellett nőnöm ahhoz, hogy ezt a filmet meg tudjam szeretni. Érteni értettem, de szeretni ezt a filmet csak felnőttként lehet igazán szerintem. Egy bugyuta agymenés az egész, kevés realitással, de mégis egy olyan reményt adó utazás, amit kevés filmtől lehet megkapni. A nyomorúságos családi tragédiát egy olyan pozitív köntösben adja el a film, hogy gyakorlatilag az sem baj, (SPOILER…………………) hogy a film vége nem igazán happy end. Máté Gábor szinkronja ikonikus, eladja a történetet.
2. hely: Forrest Gump (1994.)
Imádni való figura, utazás az amerikai történelemben, grandiózus jelenetek, zenetörténelem, mégis sok szomorú jelenet.
3. hely: Schindler listája (1993.)
Drámai, siratós film, azt hiszem, ehhez nem is lehet többet fűzni.
Rajzfilm:
1. hely: Toy Story (1995.)
Nem igazán volt a mesenézős korszakom a 90-es évek, hiszen tinikorom legszebb évei voltak, a Toy Story-t is már harmincadik születésnapom után láttam. Nehéz is volt ezért persze győztest (sőt, indulót) találni ebben a műfajban, de a Toy Story és folytatásai azon ritka művek, amik előtt megemelem a kalapom. Mesés, de mégis hiteles, álmodoztat, nevel, szórakoztat.
2. hely: South Park – Nagyobb, hosszabb és vágatlan (1999.)
Na ez egy olyan rajzfilm, amit tényleg a kiadásakor volt szerencsém látni és szeretni. Persze egy égbekiáltó marhaság.
3. hely: Z, a hangya (1998.)
Ez nem az „Egy bogár élete”.
Zene
Ebben a kategóriában nem maga a film az, ami baromi menő, hanem a film betétdalai:
1. hely: Facérok (1992.)
A grunge zene kultikus filmje olyan remek előadók aláfestésével, mint Chris Cornell, a Pearl Jam, a Mother Love Bone, az Alice in Chains, a Soundgarden, a Smashing Pumpinks. Ááá, már indítom is a neten. A film limonádé.
2. hely: Az ítélet éjszakája (1993.)
A metálosok és rapperek kollaborációja a film zenéje, csupa hajlerakós párosítással: Faith No More és a Boo-Yaa T.R.I.B.E., Cypress Hill & Sonic Youth, House of Pain & Helmet, Slayer & ICE-T, Biohazard & Onyx, stb. A film persze borzalom.
3. hely: Mátrix (1999.)
A fenti filmeknél több esetben már méltattam a zenét, ezek közül legyen a Mátrix az egyetlen duplázó. Deftones, Prodigy, Rage Against the Machine, Rob Zombie, Rammstein – az ezredforduló legjava, sokaknak karrierjük csúcspontjának vége J